Jelenleg Magyarországon a hobbi célból tartott háziállatok ivartalanítása nem bevett szokás. Bármely társadalmi rétegben megkérdezünk valakit miért nem ivartalanítja kis kedvencét, hasonló válaszokat kapunk: nem természetes, neki is jár egy kis élvezet, el fog hízni, nem akarom megcsonkítani, nincs rá anyagi keret, olyan édesek a kölyökállatok. Nőstény állat esetében még további tévhit, hogy szükséges ivaréretté válnia, de a legjobb, ha az első alom után ivartalanítják.

Mítosz: Az ivartalanítási műtét nagyon sokba kerül.

Tény: Az állat életében egyetlen alkalommal kell a beavatkozást elvégezni. Ha belegondolunk, a megelőzhető balesetek, sérülések, daganatos betegségek kezelése során felszámolt összeg ennek sokszorosa, nem beszélve egy esetleges autóbaleset során keletkező kárról, az egyszeri kiadás meg sem közelíti az utóbbiak következményét. Az utódok felnevelése, oltatása, féregtelenítése legalább nyolchetes koráig, egy kiskutyára számolva, minimum 20 000 Ft. Az ivartalanítás díja ezzel szemben egyszeri és egy életre szól! Jobb nem sorolni azokat az eseteket, ahol a megszületett kisállatok nem járnak kiadással…

Mítosz: Legalább egyszer hagyni kell szülni őket ivartalanítás előtt.

Tény: Semmilyen átgondolt, biológiai alapja nincs ennek az állításnak. Nem kell, hogy megszüljön, nem tudatosul bennük az „anyaság öröme”, az ösztöneiktől hajtva párzanak és gondozzák kicsinyeiket, majd később ugyanígy, érzelgősségmentesen verik el őket a maguk közeléből. Sajnos nagyon jellemző, hogy a gazdák szórakoztatónak tartják a kiskutyákat, kiscicákat, aztán amikor megnőnek, már csak koloncok. Egy állat élete nem játékszer, nem lehet eldobni, ha megunjuk. Sokan megteszik, de mindenkit arra kérünk gondolja végig, mielött kedvtelésből szaporítja kedvencét, kedvenceit! Lehet, hogy még jó gazdát is talál nekik ideig-óráig, de annyi rossz sorsú állat van, amelyik már megszületett. Sőt, a fiatal állatokkal sok gond is jár, nem szobatiszták, szétrágnak, tönkretesznek dolgokat, és gondos gazda jelentős összegeket költ oltásaikra, féreghajtásukra. Nagyon sok egy-két év körüli állat válik gazdátlanná, nőstényből is rengeteg, miután vemhes lett…

Mítosz: Találunk a kölyköknek barátságos otthont, szerető gazdit.

Tény: Sajnos azoknak a szerető gazdiknak, és meleg otthonoknak a száma elhanyagolható lehetőség a több ezer nemkívánt kutya- és macskakölykök számához viszonyítva, akiket kidobnak, kihajítanak, elaltatnak évente. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy az általunk elajándékozott kölykök nem jutnak szintén erre a sorsra, hiszen legyen az bármi, a könnyen szerzett könnyebben elvész és kevesebb fejtörést okoz. Jelen esetben azonban élőlényekről van szó. A kölyökként gazdához kerülő kiskutyák nagy része előbb-utóbb menhelyre kerül (mert hiretelen költözni kell, mert már meguntuk, mert láb alatt van, mert folyton ugat vagy kikaparja a virágokat, vagy mert kaptunk egy másik kölyköt…). Csak kevesen halnak meg öreg korukban ugyanott, ahova kölyökként kerültek…

Mítosz: Az ivartalanítás lustává és kövérré teszi az állatot.

Tény: Egyáltalán nem alapvető, hogy egy ivartalanított állat elhízik. Feltehetően hajlamosabb rá, de egy kis odafigyeléssel, gondos táplálással és sok mozgatással ez teljesen elkerülhető.

És hogy „nem temészetes”?

Ki kérdőjelezi meg, hogy adjon-e enni kedvencének? Pedig az sem természetes. Mióta eszik tápot, konzervet, ember által főzött ételt egy állat? Vajon a lakásban, kertben tartás és ennyi állat kis helyen tartása természetes? Évente milliós mennyiségű állat síntértelepre kerülése, elaltatása természetes?

Sajnálatos, hogy sokan, éppen “állatvédelmi megfontolásból” ellenzik kutyájuk, vagy macskájuk ivartalanítását. Vajon számolnak-e azzal, mennyi fájdalmat és szenvedést okozhatnak ezzel védencüknek, azok utódainak és saját maguknak is? Ez valójában nem más, mint saját, emberi érzelmeink kivetítése az állatokra. Az állatok nem vágynak utódokra, nincsenek emberi érzelmeik, így a fedezést (az “aktust”) nem szerelmi/érzelmi, hanem ösztönös alapon élik meg.

Egészségügyi szempontból is nagyon fontos az ivartalanítás!

Mind a korai, mind az ivarérés előtti ivartalanítással kapcsolatban elmondható, hogy a méhbetegségek, a tejmirigy daganat, a herebetegségek kialakulásának valószínűsége gyakorlatilag nulla, a prosztata megbetegedések kialakulása minimális. Az ivarérés utáni ivartalanítás is jelentős pozitív hatással van az említett megbetegedések kialakulására, sőt egyes betegségek (prosztata, cukorbetegség, stb.) kezelésében az ivartalanításnak is nagy szerepjut. A nemi hormon függő végbélnyílás környéki daganatok előfordulása az ivartalanítással megelőzhető vagy csökkenthető

forrás: www.olcsokutya.uw.hu,  www.maok.hu